Előző írásomban felvázoltam sorsszerű találkozásomat az időgazdálkodással. Ma is meggyőződésem, hogy minél kevesebb ideje van valakinek, annál jobban megtanulja becsülni és kezelni ezt a szűkös erőforrást. Az azonban, ahogy a téma trénerévé váltam, tudásmenedzsment szempontból is rengeteg tanulsággal szolgálhat.
A tréneri felkészítést úgy kezdtük, hogy nagyon sok képzésen kellett részt vennem hallgatóként. Elkezdődött a téma logikájának megértése, és sokat jelentett, hogy megtapasztaltam, milyen élményben van része annak, aki beül egy ilyen programra.
Féltem, hogy unalmas lesz ennyiszer részt venni a képzésen, de teljesen máshogy éltem meg a helyzetet. Szinte minden alkalommal találtam valami újat a tematikában, és szinte mindig úgy mentem haza, hogy „ezt most kipróbálom”.
A trénerképzésen aztán tovább mélyült a megértésem. Vizualizáltuk a tréning logikai felépítését (már akkor mindmap-et rajzoltunk, pedig csak a 80-as évek közepén jártunk), és helyükre tettük az üzeneteket. Az elemzések és magyarázatok segítettek felismerni a rejtett összefüggéseket – nem csak az időgazdálkodás szempontjából, hanem didaktikai oldalról is. Világossá vált, hogy az első nap gondolatai hogyan teljesedtek ki a második napon, illetve, hogy milyen módon tudjuk elérni, hogy minden részvevő úgy érezze, ez a program róla, neki szól.
Ez a tréning gyakorlatilag egy 2 napos intenzív show műsor volt, ahol hol megsirattuk, hol megnevettettük a részvevőket, azzal a céllal, hogy érzelmileg is bevonjuk őket a munkába, hogy tényleg változtassanak a rossz beidegződéseiken.
Akkor nagyon zavart, hogy szinte szó szerint kellett megtanulnunk a programot. Főleg a storyk elmesélése volt visszás, hiszen a kiképző tréner teljesen más élethelyzetben volt, mint mi, mégis az ő történeteit kellett előadnunk úgy, mintha velünk történt volna meg. Ebből azonban nem engedett. Ma már tudom, hogy a best practice-hez való ragaszkodás volt a háttérben. Abban maradtunk, hogy ha már hiba nélkül elő tudom adni a programot, apránként elkezdhetem a saját képemre formálni.
Ez a gyakorlat aztán valóban bevált. Rájöttem, hogy tényleg akkor tudok építő változtatásokat beépíteni a tematikába, ha tökéletesen megértettem az egyes blokkok szerepét, egy-egy mondat helyét a 2 napos programban.
Nagyon érdekes volt, hogy még a saját tréningjeimből is tudtam tanulni. Gyakran előfordult, hogy egy képzés után én magam is változtattam valamit a saját rutinjaimon. Így értettem meg, hogy nem elég logikailag megérteni az üzeneteket: a hozzáállásomon, attitűdömön is folyamatosan dolgoznom kell. Akkor még nem jött be az élethosszig tartó tanulás gondolata, de a saját bőrömön tapasztaltam ennek az elvnek a súlyát.
A környezetem persze árgus szemekkel figyelte, hogy hogyan bánik az idejével egy profi (?). Például a feleségem számtalanszor feltette a kérdést, hogy „hogyan tarthatsz te időgazdálkodás tréninget, ha csúszol a határidőkkel, időnként (szerinte mindig) elkésel a találkozókról…”
Én úgy gondolom, hogy ettől lettem igazán hiteles tréner; saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy mit miért kell megváltoztatnom, és hogy ez milyen nehéz dolog. Meggyőződésem, hogy ha nem alkalmazom az általam is tanított elveket, és nem használom a javasolt eszközöket, módszereket, ma nem tartanék itt, ahol tartok.
Gyulay Tibor
az első magyar időgazdálkodás tréner
Ha nem Idő- és tudásgazdálkodás hírlevelünkben találtál a cikkre, de még olvasnál hasonlókat tőlünk és szeretnél értesítéseket kapni időgazdálkodás témájú programjainkról, könnyedén feliratkozhatsz egy perc alatt az alábbi linkre kattintva.
Ha Te is megjelentetnéd gondolataidat blogunkon, küldd el ötletedet a szabo.marton@kmexpert.hu e-mail címre!
