Az állami vállalatok üzleti értékének mérése

A költségvetési szervek, állami (rész)tulajdonú gazdasági társaságok teljes körű, jogi, gazdasági és szakigazgatási szempontokat figyelembe vevő vizsgálatakor felvetődik a kérdés, hogy az adott szervezet jelenlegi és jövőbeli céljait, stratégiáját milyen módon és mértékben képes megvalósítani, mindez szinkronban van-e a legfeljebb virtuálisan megfogható állami összesített érdekkel?

Bár a diszkontált cash flow alapú vállalatértékelés és a részvényár alapú vállalatértékelés hosszabb távon egy irányba tart, megállapítható, hogy a vállalatok könyv szerinti értéke a legtöbb esetben eltér a piaci értékétől. Sveiby Skandia-modelljét alapul véve az erre irányuló vizsgálódásnak nem csupán a számvitel alapján mérhető tárgyiasult eszközök és források, hanem a számvitel által nem mért, láthatatlan szervezeti vagyonelemek felmérésére is ki kell terjednie. „Melyek azok a tényezők, amelyek számviteli oldalról nem jelennek meg, mégis jelentős hatással bírnak a piaci érték meghatározásakor?” (Boda, 2008 p. 66.)

A tudástőke vizsgálat a kockázatelemzéseket is pontosabbá teszi és azoknak új dimenziót adva az ellenőrzési funkció teljes körűségét erősíti. For-profit vagy olyan közszolgáltatást végző vállalatnál ahol a for-profit jelleg tetten érhető, azaz jelentős piaci bevétellel is rendelkezik és éves üzleti tervezést valósít meg, a szervezeti tudásvagyon mértéke diszkontált cash-flow módszerrel megközelítőleg kiszámolható. Az tudástőke összetételének arányai kulcs mutatószámok és Balanced Score Card rendszer alkalmazásával feltárhatók. Piaci bevétellel nem rendelkező és csupán költséggazdálkodást megvalósító szervezetek esetében a költségcenterek kialakítása és a centerek mutatószámokkal mért hatékonysága tárhatja fel a szervezet tudástőkéjét és annak hasznosulási hatékonyságát.

Írta:
Láncz Gábor, változás menedzsment szakértő
és
Kantár Tamás, DBA