“Meg vagyok hatódva!” Ezzel kezdtem a beszédemet, amikor körbenéztem a BME központi épületének aulájában. Több mint száz egykori és mai szakkollégista jött el, hogy együtt ünnepeljünk. Régi arcok, új ismeretségek, sok nevetés. Az asztaloknál aztán folytatódtak a történetek.
1985-ban egy szarvasi szakkollégiumi találkozó adta az első lökést. Aztán jöttek a beszélgetések a kollégiumi tanári szobámban, a hétfők a Drönkben, az első tréning Neményi Icával. Akkor még nem sejtettem, hogy negyven év múlva ugyanerről egy olyan teremben mesélek majd, ahol már több szakkollégista nemzedék ül együtt.
„A dolgok lényege, azok története!” Ezt a mondatot az ünnepen is idéztem. Nekem ezek a történetek segítenek megérteni, miért jelent ma is ennyit a szakkollégium. Az én aktív időszakom után például egykori szakkollégisták érkeztek gyakornokként a POZITEAM-hez. Voltak közös nyári akadémiák, tréningek és bulik. Több baráti és szakmai kapcsolat ma is él.
Ma, tudásmenedzsment-szakértőként már tudom, hogy egy sikeres tudásközösséget építettünk. A tréningeken, a táborokban és a hétfő esti beszélgetéseken egymástól tanultunk. Akik utánunk jöttek, továbbvitték, amit értékesnek találtak, és hozzátették a saját ötleteiket. Így most a maiaknak is saját történetük van arról, mit jelent nekik szakkollégistának lenni.
Köszönöm mindenkinek, aki az elmúlt negyven évben továbbvitte az alapítói szándékot és értékeket. És külön köszönöm a mai csapatnak, hogy összehozott minket. Jó volt újra találkozni, és jó volt megismerni azokat, akik most írják a folytatást.
Boldog 40. születésnapot, MSZK!



