A mesterséges intelligencia vállalati alkalmazásának térnyerésével egyre gyakrabban találkozhatunk azzal a megközelítéssel, amely a szervezetek technológiai felkészültségét a rendelkezésükre álló tudás minőségével és hozzáférhetőségével kapcsolja össze. A gondolat kétségtelenül figyelemre méltó, ám mielőtt összefüggést, különösen pedig azonosságot állapítanánk meg két jelenség között, célszerű tisztáznunk azok fogalmi természetét.
Az információ birtoklása még nem tudás
Egy 2013-ban megfogalmazott saját meghatározásom szerint:
„A tudás az intellektus működése során keletkező azon állapot, ami a rendelkezésre álló információk szellemi feldolgozása révén keletkezik, és ami következtetésre képes.”
A meghatározás középpontjában nem az információ mennyisége, hanem annak intellektuális feldolgozása áll. Az ismeretek megszerzése és megőrzése a tudásképzés fontos feltétele, azonban nem azonos magával a tudással. A tudás lényegéhez tartozik az összefüggések felismerése, a következtetés, az értelmezés és az alkalmazás képessége.
E különbségtétel a szervezeti működésben különös jelentőséggel bír. Egy vállalat rendelkezhet rendkívül gazdag dokumentumállománnyal, kifinomult információkereső rendszerrel és pontosan strukturált adatbázisokkal, mindez azonban önmagában nem bizonyítja, hogy képes helyes döntéseket hozni vagy eredményesebben működni.
Ráadásul az emberi tudás egy része hallgatólagos, azaz tacit természetű. A tapasztalatból származó felismerések, szakmai intuíciók és gyakorlati jártasságok nem mindig alakíthatók át veszteség nélkül dokumentálható információvá. Amit egy szervezet rögzíteni képes, az ezért nem feltétlenül azonos azzal, amit tagjai ténylegesen tudnak.
A tudás ilyen értelmezése természetesen nem tekinthető valamennyi tudásforma kimerítő meghatározásának. A deklaratív, procedurális, tapasztalati és hallgatólagos tudás egymáshoz való viszonya, valamint a következtetési és cselekvési képesség tudásképzésben betöltött szerepe további ismeretelméleti vizsgálatot igényel. E fogalmi tisztázás azonban nem csupán elméleti jelentőségű: amíg nem határozzuk meg kellő pontossággal, mit tekintünk tudásnak, addig annak szervezeti kezeléséről, technológiai reprezentációjáról és fejlesztéséről tett állításaink érvényességi határai sem állapíthatók meg kellő megbízhatósággal.
A technológiai felkészültség fogalmi problémája
A mesterséges intelligencia elnevezés alatt egymástól lényegesen különböző technológiákat és eljárásokat értünk. A gépi tanulás, a mélytanulás és a generatív nyelvi modellek működési sajátosságai, alkalmazási feltételei és korlátai nem azonosak, jóllehet e technológiák között részhalmazviszonyok és módszertani kapcsolatok is fennállnak.
A gyűjtőfogalom használata a mindennapi kommunikációban természetesen indokolt lehet, de a szervezeti fejlesztések megtervezésekor már nem elegendő.
A felkészültség ugyanis mindig valamire irányuló alkalmasságot jelent. Más feltételei vannak egy dokumentumkeresést támogató rendszer bevezetésének, mint egy pénzügyi előrejelző modell vagy egy részben automatizált döntési folyamat működtetésének.
Ezért az AI-felkészültség és a tudásfelkészültség azonosságának kijelentése fogalmilag nem kellően megalapozott. A szervezeti ismeretek hozzáférhetősége és minősége fontos feltétel lehet, de nem helyettesítheti a konkrét alkalmazási célok, a szervezeti képességek és a működési következmények vizsgálatát.
A fogalmak széles körű használata, tudományos publikációkban való előfordulása vagy intézményi elfogadottsága önmagában nem bizonyítja azok tartalmi pontosságát. A szakmai terminológia értékét végső soron nem elterjedtsége, hanem megkülönböztető, magyarázó és gyakorlati alkalmazhatósága határozza meg.
Amikor a technológia a hibákat is hatékonyabbá teszi
A vállalatirányítás szempontjából különösen fontos felismernünk, hogy a technológiai fejlesztés nem szükségszerűen eredményez szervezeti fejlődést. Egy rosszul kialakított munkafolyamat automatizálása önmagában nem teszi helyessé a folyamatot. A tisztázatlan felelősségi viszonyok, a hibás információk, a nem megfelelő ösztönzők vagy a következetlen vezetői döntések technológiai támogatással akár gyorsabban és szélesebb körben is kifejthetik kedvezőtlen hatásaikat.
A technológiai alkalmazás előtt ezért nem pusztán azt szükséges megvizsgálni, hogy milyen információk állnak rendelkezésre, hanem azt is, hogy a szervezet milyen célok mentén, milyen döntési és felelősségi rendben, milyen emberi kompetenciákkal és milyen gazdasági indokoltsággal kívánja az új eszközöket alkalmazni.
Az információs rendszerek fejlesztése, a munkatársak képességeinek erősítése, a szervezeti struktúra és a működési folyamatok alakítása egymással összefüggő, de egymást nem helyettesítő feladatok.
Különösen fontos ez a vállalatirányítás és a szervezeti átalakítás területén, ahol egy technológiai beavatkozás hatásai nem korlátozódnak a közvetlenül érintett munkafolyamatokra. A változások módosíthatják a döntési jogosultságokat, a felelősségi viszonyokat, az erőforrások felhasználását és végső soron a vállalat gazdasági teljesítőképességét is.
A valódi felkészültség
A szervezeti felkészültség végső soron nem valamely technológia befogadásának általános képessége, hanem annak felismerése, hogy az adott eszköz mely konkrét működési szükséglet kielégítésére alkalmas, és milyen feltételek mellett képes tényleges hozzáadott értéket teremteni.
A fejlesztés helyes sorrendje ezért nem feltétlenül a rendelkezésre álló technológiából vezet a lehetséges alkalmazások felé. Sokkal inkább a szervezeti célokból, a megoldandó problémákból és az elvárt eredményekből célszerű eljutni a megfelelő módszerek és eszközök kiválasztásához.
Ebből következően a technológiai felkészültség nem önálló szervezeti cél, hanem egy magasabb rendű működési alkalmasság része. A megfelelően működő szervezet nem attól válik fejletté, hogy a legújabb technológiákat alkalmazza, hanem attól, hogy felismeri azok indokolt alkalmazásának lehetőségeit, korlátait és következményeit.
A mesterséges intelligencia alkalmazásának valódi kihívása tehát nem az, hogy mennyi információt tudunk a gépek számára hozzáférhetővé tenni, hanem az, hogy rendelkezünk-e elegendő tudással annak eldöntéséhez, mit, miért és milyen következmények mellett érdemes rájuk bíznunk.
Zárógondolat
A gondolkodás történetében talán nem az jelenti a legkülönösebb fordulatot, hogy az ember olyan eszközt alkotott, amely képes a gondolataihoz megtévesztően hasonló következtetéseket megfogalmazni, hanem az, hogy e hasonlóság megítéléséhez ismét ugyanarra a képességre kell támaszkodnia, amelynek gépi megfelelőjét létrehozni igyekszik. Így aztán, ha egy gondolat eredetéről már nem tudjuk teljes bizonyossággal eldönteni, hogy az alkotó vagy az eszköze érdeme, talán nem is a szerzőség vált bizonytalanná, hanem az a fogalom, amelynek segítségével a kettőt korábban olyan magabiztosan megkülönböztettük.
