Interjú Pásztory Zoltánnal, aki 7 évig vezette a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség TM csoportját
A tudásmenedzsment fejlődésének hatalmas lökést adott az atomenergetika. Az öregedő munkaerő távozásával bekövetkező tudásvesztés kockázatának kezelése indította el a TM-mel való intenzívebb foglalkozást. A fukushimai baleset ismételten rávilágított arra, hogy milyen hatalmas jelentősége van a naprakész, megbízható tudásnak az atomerőművek biztonságos üzemeltetésében. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ-IAEA) több mint 10 éve hozta létre a TM-mel foglalkozó osztályát (2012-től főosztály). Riportalanyunk; Pásztory Zoltán 7 és fél évet töltött vezetőként ennél a szervezeti egységnél.
Zoltán! Hogyan kerültél a NAÜ állományába? Milyen szerepet töltöttél be a szervezetben?
Az egész egy kérdéssel kezdődött 2007. Decemberében. Felhívott egy kolléga a NAÜ TM osztályáról és megkérdezte szeretnék-e egy fél évet a NAÜ-ben dolgozni? Ilyen kérdést egyszer tesznek fel az ember életében és persze azonnal igen mondtam. Akkoriban a Stratégiai és Működésfejlesztési Osztályt vezettem a Paksi Atomerőműben. A vezérigazgató úr jóváhagyta, mi több támogatta, hogy fogadjam el a szerződést. A NAÜ TM csoportvezető, aki a kérdést feltette közben nyugdíjba ment és én magpályáztam a helyét, amit 2008. augusztus 1 és 2015. július 31 között töltöttem be. Közben a főosztályvezetőm is nyugdíjba ment és közel egy évig, amíg a pályáztatás lezajlott én vezettem a TM főosztályt.
Mit érdemes tudnunk a NAÜ-ről? Egy ilyen nemzetközi szervezet hogyan tudja segíteni a tagállamokat a tudásmenedzsmentben?
A NAÜ egyértelműen a nukleáris ipar tudásközpontja. A legjobb szakemberek dolgoznak itt a világ majd minden országából. Az a COP (Community of Practice) amit a NAÜ működtet felbecsülhetetlenül értékes. Természetesen az mindig az adott ország kormányának és szervezetinek dötésétől függ, hogy mennyit osztanak meg a világgal abból a tudásból, ami náluk keletkezik. Saját tapsztalatom alapján a legtöbb ország/szervezet szívesen megosztja még a bizonytalan első lépéseket is. A NAÜ által rendezett műszaki tanácskozások (Technical Meeting) kitűnő alkalmak a tudásmegosztásra, benchmarkingra és nem utolsó sorban a hálózatépítésre. A NAÜ a tagállamok tapasztalata és jó gyakorlata alapján különböző kiadványokat készít ezek a NAÜ honlapjáról pdf formátumban ingyenesen letölthetők. Ha valakinek nyomtatott formában is szüksége lenne ezekre, néhány tíz euróért megrendelhetők. Visszatérve konkrétan a tudásmenedzsmentre évente 50-60 rendezvény szervez a TM főosztály ezek mindegyike a TM három fő alkotó elemét támogatja: személyek, folyamatok, technológia (people, process, technology). A TM főosztály még egy nagy területettel foglalkozik: nevezetesen a nukleáris oktatással. Három nagy hálózatot müködtet, amelynek képviselői évente találkoznak tapasztalatcserére. (ANENT-Ázsiai- , LANENT-Latin-Amerikai-, AFRA-NEST-Afrikai-, illetve részt vesz az ENEN-Európai hálózat munkájában-bővebben a honlapon -www.iaea.org/nuclearenergy/nuclearknowledge/)
Merre tart a TM az atomenergetikai szektorban? Mik azok a fejlődési trendek, amikre érdemes odafigyelni? Mit vehetnének át a nem nukleáris szervezetek?
Az elmúlt tíz évben megpróbáltuk elfogadtatnia a TM-et egy „meglehetősen mérnöki környezetben”. Nem minden országban sikerült ez maradéktalanul. Ott ahol a felső- és középvezetés megértette, hogy a tudás az egyik legnagyobb érték a szervezetben és az élére állt a TM Projektnek mint szponzor, vagy maximális támogatásról biztosította a projektet sikeresek voltak. A teljesség igénye nélkül néhány példa: CEZ/Temelin AE (Csehország), SE (Szlovákia), Kozloduy AE (Bulgaria) EnergoAtom (Ukrajna), Palo Verde AE (USA), illetve még egy unikum a nukleáris iparban amelyik egyre több szállál kapcsolódik Magyarországhoz is: Rosatom. Ezutóbbi konszern szinten kezdett neki a projektnek először az üzleti szempontból fontos R&D (kutatás-feljesztési) területen, most pedig már az üzemelő atomerőművek tudásmenedzsment rendszerét építik ki. Ezekben a projektekben személyesen is volt szerencsém részt venni és fantasztikus érzés, amikor nulláról kezdve egy projektet 3-4 év múlva azt látod, hogy a vezérigazgató személyesen tünteti ki azokat a dolgozókat, akik az adott évben sokat tettek a tudásmegosztásért, vagy a TM rendszer továbbfejlesztéséért. Érezhetően azoknál a szervezeteknél helyeznek nagy hangsúly a TM rendszer kiépítésére, akik valamilyen „inflexiós ponthoz” értek: üzemidőt hosszabbítanak, új blokkot építenek, új technológiát honosítanak meg. Mindezek például együtt vannak Kínában, ahol az egyik utolsó projektem a CNNP (China National Nuclear Power Operating Co Corporation) támogatása volt ahol megkezdték a Corporate Knowledge Management System kiépítését. Tudva azt, hogy 12 atomerőművi telephelyük van és tulajdonképpen valamennyi jelenleg a piacon kapható atomerőmű típust üzemeltetnek, építenek, vagy éppen terveznek építeni. Anyavállalatuk a CNNC (China National Nuclear Corporation) közel 100 000 dolgozót foglalkoztat. Képzeljük el, milyen hatalmas tudásvagyonnal rendelkeznek! A NAÜ természetesen ott van az úgynevezett újbelépő országokban (newcomers-vagy ahogy az utóbbi években nevezzük őket embarking countries) is: UAE, Bangladesh, Jordánia, Malaysia, Indonesia, Fehéroroszország, Vietnam. Ezekben az országokban többször jártunk és rendeztünk műszaki találkozókat, vagy TM Támogató Missziót segítve őket abban, hogy a legelső pillanatokban kezdjenek el foglalkozni a tudásmenedzsment folyamatok/rendszerek integrálásával.
Több szempontból is van rálátásod a Paksi Atomerőmű TM törekvéseire. Nemzetközi összehasonlításban milyennek látod a paksi tudásmenedzsment helyzetét?
Nagyon nehéz néhány száz kilométerről véleményt mondani a szervezetről, amelyet már több mint hét éve „elhagytam”. Természetesen a kapcsolat nem szakadt meg teljesen, hiszen naponta olvasom a sajtó összefoglalót, látogatom az erőmű és az MVM honlapját, NAÜ-s munkámból kifolyólag rendszeresen találkoztam az OAH vezetőivel, illetve a különböző tanácskozásokra Bécsbe érkező paksi kollégákkal. Ha valaki a szakmai pályafutásomról érdeklődik, mindig azt szoktam felhozni példának, hogy mint atomerőművi szakember rendkívül szerencsés vagyok, hiszen egy mérnök életében egyszer adódik lehetőség, hogy részt vehessen egy atomerőmű létesítésében, a mi nemzedékünknek megadatott, hogy két erőművet is felépíthetünk. (A pozitív jövő időt használtam, mert bízom benne, hogy a jelenleg nyitott kérdések az EU-val, illetve Oroszország jelenlegi gazdasági-, pénzügyi helyzete nem befolyásolja a Paks-II építését. A szakképzett és kompetens szakember gárda Magyarországon rendelkezésre áll ahhoz, hogy üzemeltetni tudja a jelenlegi négy blokkot, illetve felépítse/üzemeltesse a következő kettőt. A NAÜ ehhez minden segítséget kész megadni. Ami Paks-I-et illeti, azt hiszem, sokkal többet tudnának tenni a TM rendszer és a tudásfolyamatok integrálásáért. Sajnos nagyon minimális volt a paksi részvétel a NAÜ tanácskozásain az elmúlt években. Ezeknek a tanácskozásoknak az egyik legnagyobb hozadéka a közvetlen információ és tapasztalatcsere a résztvevők között. Biztos vagyok benne, hogy sok hasznos ötletet tudtak volna hazavinni és alkalmazni a paksi projekt résztvevői is. Nemzetközi összehasonlításban talán valahol a középmezőnyben bicikliznek a Paksiak, pedig az élmezőnyben lenne a helyük!
Mik a személyes terveid most, hogy kiléptél a NAÜ kötelékéből?
Ha valaki egyszer belekóstolt a nemzetközi tanácsadói/támogatói munkába, nehéz váltani. Olyan ez, mint a kábítószer (bocsánat a rossz hasonlatért). Én nagyon büszke vagyok arra, hogy 24 évet tölthettem a Paksi Atomerőműben különböző beosztásokban. Ha visszatekintek szakmai pályafutásomra, az az érzésem, hogy minden azért történt, hogy nemzetközi környezetben dolgozhassak. A NAÜ szerződés lejárta után végre 31 év után élvezhettem 4 hét szabadságot, most pedig már készülök arra, hogy szakmai tudásomat és tapasztalatomat megosszam azokkal a szervezetekkel, akik a tudásmenedzsment ingoványos talajára léptek. Közben persze szorgalmasan pályázom és készülök a következő NAÜ beosztásomra.
Az interjút készítette:
Gyulay Tibor
