Március végén egy hetet töltöttem Stockholmban. Ebben az egy hétben ellátogattam az Egyetemre, ahol működik egy média labor. Nagyon érdekes az egész története, hiszen azt gondolnánk, hogy gazdag ország, nyilván minden jóval felszerelt médialabort látogattam. Hát nincs sem külön vágószoba, sem greenbox, sem semmi különös felszerelés. Még normális hd kamera sincs, sőt egyszerű handycam-eket sem találtam. Nincs hangpult, keverő, de igazából professzionális mikrofon sem. Nincs rajztábla a grafikusoknak és nincsenek drága fejlesztőeszközök.
Mi van hát akkor?
Egy tetőtéri terem, amely nem mondható éppen ideálisnak a frontális oktatás szempontjából.
Vannak egyszerű munkaállomások és nagyon sok gondolkodás és szakértelem.
Essünk túl a technikai részleteken, hiszen, mint látható nem ezek a fontosak. Egy szépen berendezett, ámde kicsi termet képzeljünk el, amelynek az egyik sarkában van egy operátori vagy tanári pult, amelyet akkor használnak a tanárok, amikor éppen nem tartanak órát. Van egy interaktív tábla, egy projektor, nagyjából 10 munkaállomás, vegyesen iMac és PC. Ezenkívül van úgy 10 iPad. Ennyi a lényegi technikai felszerelés.
A hajózó személyzet egy főállású laborvezetőből, egy félidőben ott dolgozó videóhoz értő nagyon kedves hölgyből és egy (talán) technikusból áll, aki ideje 20%-át tölti a laborban.
Főként tanárképzős hallgatóknak tartanak, ha jól értettem nem kötelező, szabadon felvehető kurzust. Végiggondolták mire is van szüksége a hallgatónak.
- tanítani fog, tehát olyan dolgokat, technikákat és megoldásokat mutassunk neki, amit az iskolában is fel tud használni
- olyan eszközöket használjunk, amit jó eséllyel megtalál a majdani munkahelyén is
- a tanárok Svédországban prezentálnak, jó lenne, ha ezt interaktívvá is lehetne tenni
- értünk a videóhoz és hisszük, hogy a rövid szemléltető videók segítik a tanítást-tanulást.
Ennek megfelelően három fő tevékenységre fókuszálnak.
Van egy kis interaktív tábla használat. Nem sok, éppen csak annyi, hogy hogyan lehet bekapcsolni, kalibrálni és mire is jó. Nincs nagy hangsúly rajta, hiszen nincs minden iskolában, pláne minden teremben. Hasonlóan állhatnak, mint mi itthon.
Nagyon érdekes volt a prezentációkhoz való hozzáállás. A PowerPoint az elfogadott, ennek a lehetőségeit próbálják kihasználni és a végtelenségig tágítani. A példa amit láttam, azt mutatta be, hogy egy ppt-ben hogyan lehet mindenfelé érzékeny területeket elhelyezni, ott hogyan lehet akciókat definiálni és mi történik, ha az előadó odakattint, vagy a diák fedezi fel. Elég – bocsánat, de – gagyi példát láttam, de az erő benne volt. Nem kész megoldásokat ad, hanem lehetőségeket csillant fel. Az okos tanár a lehetőségek megismerése után a saját igényei szerint tudja alakítani. El tudok képzelni olyan ppt-t amely fizikai törvényszerűségeket mutat be interaktívan és nagyon látványosan.
A legérdekesebb azonban a videós rész. A hallgatók megtanulnak mindent, ami az egyszerű videós szemléltető anyagok elkészítéséhez szükséges. Írnak storyboard-ot, és le is forgatják a filmet, videóklippet. Méghozzá iPad-ekkel. Egy-egy csapat 2-3-4 főből áll. Ők dolgoznak össze, tanári segítséggel, saját maguk által választott témát feldolgozva. Láttunk olyan videóklippet, amelyet zenetanárnak készülő hallgatók készítettek 3-4 óra alatt. 1 db iPad-el forgatva, nagyon komplett mű lett.
A hallgatók használhatják a munkaállomásokat, amelyen minden fontos szoftver ott van a videókészítéshez. Ingyenes szoftvereket használnak, de nagyon jó tapasztalatuk van az iPad-en elérhető alkalmazáskínálattal is. Az elmondásuk szerint a látott videót teljesen iPad-en készítették a vágást is beleértve. És csak a kapott alkalmazásokat használták. Ezzel gyakorlatilag össze tudtak rakni egy olyan szettinget, amely az eszköz megvásárlását követően már nem kerül több pénzbe.
Nekem ebből az egészből az tetszett a legjobban, és az Egyetemen mászkálva mindenütt ezt láttam, hogy van pénz mindenre. Ezt a pénzt azonban nagyon megnézik, hogy mire költik. Nem prekoncepciókkal élnek, hanem megnézik, hogy mire van igazán szükség. Csak arra költenek, ami hasznosnak bizonyul a célok elérése érdekében. Biztos vagyok benne, ha kiderülne, hogy holnaptól az az igény, hogy profi híradós stúdióban kell a legfrissebb technológiát és ismereteket bemutatni, gyorsan megoldanák azt is. De itt nem ezzel kezdenek. Valódi igényeket szolgálnak ki, megvizsgálva azt, hogy mindezt a célcsoport milyen környezetben tudja majd használni. Mivel Svédországban sincs kolbászból a kerítés, felismerték, hogy kár lenne csúcstechnikával és legfelsőbb szintű médiaismeretekkel fárasztani a tanulót, mert nem fogja tudni felhasználni azt a tudást. Egyszerűsítettek és igazán hasznos kurzust hoztak létre.
A tanárképzős hallgatók nagyon nagy része szívesen veszi fel a kurzust, de vannak szabad kapacitások. Hirdetnek szabad kurzusokat is, ahová valójában az Egyetem oktatóit várják. Vendéglátónk saját bevallása szerint sok olyan levelet kap a médialabortól, amelyben éppen ezt a “szolgáltatást” kínálják, de valahogy a bokros teendők között mindig a sor végére szorul, hogy meglátogasson egy videós kurzust. Most, hogy látta milyen munka is folyik náluk, alig várja az új szabad kurzus indulását.
Lehet, hogy nyílt napokat kellene tartania a videólabornak?
Még egy érdekességet hadd osszak meg. A metró egyetemi megállójában csempetablók vannak dekorációként kirakva. Nem tudom mennyi, de 5-6 biztosan. Ezek nagy, csempefalak, amelyekre mindenféle ismeretterjesztő érdekességek vannak festve. Az alábbi képen az ipari társadalom környezeti terheléseit figyelhetjük meg.
Egy részletet kiemelve pedig Csernobil hatásai láthatóak:
