Végh Andrea élménybeszámolója a Paksi Atomerőmű TM Szakmai Napjáról
Gyakor
ló vezetőként folytatok felsőfokú tanulmányokat. Érdeklődésem középpontjába a tudásmenedzsment áll. Hosszabb távon ebben a témakörben szeretnék tudományos tevékenységet is folytatni. Ezért tartottam nagy lehetőségnek, hogy bepillantást nyerhettem egy TM projekt munkájába. Élménybeszámolóm néhány javaslatot is tartalmaz, amivel szívesen visszaadnék valamit abból, amit a program során kaptam.
> Számomra óriási megtiszteltetés, hogy lehetőségem volt 2015. december 1-én részt venni a Paksi Atomerőmű első Tudásmenedzsment előadásán. Érkezésemkor néhány perc elteltével többen odajöttek hozzám bemutatkozni. Majd amikor néhány ott dolgozó hölgytől és úrtól megkérdeztem, hogy mely területen dolgozik és mégis mióta, mosolyogva mondták, hogy hol, és csak húsz, harminc éve. Valljuk be, kevés olyan cég van, ahol ezt tapasztaljuk. Az ott dolgozó emberek között többen olyan valóban speciális szaktudással, tapasztalattal rendelkeznek, ami tényleg csak nehezen, hosszú évek során pótolható.
> Függetlenül attól, hogy laikus szemmel ültem be az előadásra, a közérthető formában megtartott előadás sorozatok kapcsán egy olyan cég szervezeti struktúrájába kaptam betekintést, ami tradíciókkal rendelkezik, mind hazai, mind pedig nemzetközi szinten. Hazánkban joggal írhatjuk le, hogy elsők között kezdeményezték és vezetői szinten valóban támogatták e jelentős projekt elindítását. Kommunikációs szakemberként, ami számomra szembetűnő volt, az a tudás, tapasztalat és az ott dolgozó emberek lojalitása. Közvetlen egyszerűséggel néhány esetben valós akadályok megfogalmazásával érzékelhető volt a nyitott hozzáállás. Akadályok mindig voltak és lesznek egy szervezet életében, de egyáltalán nem mindegy, hogy mikor, hogy és milyen formában ismerik fel. Mennyire azonosul a cég vezetősége egy ilyen helyzettel. Kitalálhatunk bármit, ha azon döntéshozók, véleményirányítók nem nyitottak a változásra, egy ilyen projekt kudarcba is fulladhat. Sok esetben nagyobb rombolást okozva a szervezeti struktúrában, mintha nem csináltak volna semmit. Részrehajlás nélkül írhatom , hogy Pakson nem volt ilyen érzésem az előadás követően. Néhány szakmai észrevételt – hangsúlyozom nem kritika – megfogalmaznék, amire úgy gondolom hogy a projekt kapcsán érdemes lenne figyelni.
> A januárban tervezett ,,vizsgálat” ne ezt a nevet kapja, az átlag emberek asszociációja ennek kapcsán egy olyan kényszerfeladat elvégzését sugallja, ami muszáj. Ez a projekt ne ilyen legyen, a benne résztvevők ne szükséges rossznak tekintsék ezeket a feladatokat, hanem valóban aktívan és szívesen vegyenek részt a munkában. Kutatás, elemzés készítése az egyes területek közötti gyengeségekről, lehetőségekről, veszélyekről. Olyan tervet készítenék, melyben pontos időintervallumok és felelősök vannak megjelölve.
> Nem csak vezetői szinteket, hanem pozitív véleményalkotókat is bevonnék minden területen a feladatokba.
> Hírlevelükben folyamatosan kommunikálnék a témáról, legyen lehetőség az interaktív kommunikációra, ha pedig van valakinek valamilyen jó ötlete, el tudja küldeni a projektben résztvevő tagoknak.
> Szívből kívánok sok sikert a megvalósításhoz a projektben résztvevő, ott dolgozó lelkes embereknek!
> Múltból építjük a jövőt!
