Kiragadott élmények a „SHARING ECONOMY: ÚJ ÜZLETI FILOZÓFIÁK ÉS MODELLEK, ÚJ GENERÁCIÓK TÉRNYERÉSE” című MTA TM Konferenciáról
Az egyik
legtartalmasabb, legszínvonalasabb volt a XIII. Dr. Noszkay Erzsébet és Dr. Bencsik Andrea házigazdaságával került sor az MTA TM Munkabizottságának idei szakmai fórumára, a győri egyetemen. Olyan sűrű volt a program, és olyan sok jó előadás hangzott el, hogy most, a szokásomtól eltérően, nem vállalkozom részletes beszámoló közlésére, de néhány meghatározó benyomásomat megosztom az érdeklődőkkel.
A konferencia központi témája a „sharing economy” volt, vagyis a megosztott gazdaság, és az új generációk kezelése.
Ha nem is mondanám vadonatúj következtetésnek, de az előadások újra megerősítették bennem azt az érzést, hogy a világ rohamos fejlődésével borzasztó nehéz lépést tartani. Hogy okként vagy következményként, azt nehéz eldönteni, de ennek fejlődésnek egyik központi eleme a megosztott gazdaság, és mögötte, természetesen, a megosztott tudás. Az elszigetelt termelési egységeknek, az elzárt „tudásváraknak” nincs jövője (sőt, már jelene sem nagyon). A világ él a hihetetlenül felgyorsult információ és tudásáramlás által kínált lehetőségekkel. Nem vagyunk hajlandók lemondani a megosztás rengeteg előnyéről (még, ha a konzervatív erők mindent be is vetnek a változások ellen). Terjed a közösségi közlekedés, szállásfoglalás, értékesítés…
A Magnet Bank (Molnár Csaba előadása) a közösségi bankolás felé mozdul. Reagáltak üzleti paradigmák változására, az értékalapú gazdaság térnyerésére. Bankfiók helyett közösségi pontokon, kávézókban találkoznak az ügyfeleikkel, megtanítják őket a netbank használatára. A fogadtatás pozitív: 30%-os növekedést értek el.
A Széchenyi István Egyetem (Dr. Kovács Zsolt) előadói virtuális térben építették fel az előadásukat. Annak tartalma is nagyon érdekes volt; a felsőoktatás és ezen belül a győri egyetem jövőjével foglalkoztak. Nagyon izgalmas kérdéseket boncolgattak, de erre majd egy másik írásomban visszatérek. Most inkább az előadáshoz használt eszközről szólnék. Virtuális térben építették fel az előadásukat! Nagyon látványos volt, ahogy egy közös séta alatt találtunk rá a tartalmakra. Szerintük, 4 év múlva “VR-rady” (virtuális valóság) lesz a generáció. Létrehozható egy virtuális egyetem, nem lesz szükség személyes részvételre.
Dr. Svéhlik Csaba (ügyvezető igazgató, KHEOPS Automobil-Kutató Intézet, Bécs) előadása magánemberként is izgalmas volt, a jövő autóit mutatta be (egymással kommunikáló, vezető nélküli, megosztott…).
A prezentáció szakmai oldala még érdekesebb volt. Szerinte is minden a megosztás irányába mozdul. Az autó használati szokások jelentősen meg fognak változni. A birtoklás egyre kevésbé lesz fontos, az ésszerű (megosztott) használat kerül előtérbe, rövid- és hosszú távú autómegosztási konstrukciók, on-demand bérlés (bárhol felvehető, leadható autók)…
Az autógyártásban is hasonló mértékű változások várhatók. Az autóipar 1/3 része már ma is „sharing economy”. A megosztás tovább fog nőni. A fejlesztésbe bevonják a felhasználókat, a mai autógyártó telephelyek szerepét logisztikai bázisok veszik át, ahol összerakják az összes márka termékeit, amik a karosszériában és a logóban fognak különbözni egymástól.
Dr. Benedek András (az MMATT kutatási projekt szakmai vezetője) a szélesedő digitális szakadékról beszélt. A jövő generációk tanulási szokásai jelentősen változni fognak (megváltoztak), amivel a közoktatásnak és a vállalati tudásmenedzsment rendszereknek is lépést kellene tartani! Nekem nagyon tetszett a „kifordított osztályterem” gondolata, ami arról szól, hogy a gyerekek otthon készülnek, és a közösségben, a tanár segítségével, megbeszélik a feldolgozott témákat.
Izgalmas volt a Mobilis központban tett látogatás. Ez a bemutatóközpont tulajdonképpen egy interaktív játszóház (74 interaktív eszköz), ahol a látogatók szórakozva kerülnek közelebb az autóiparhoz. Rákosi Szabolcs által elővezetett „Felelősségteljes kutatások” koncepciója is érdekes volt.
A délutáni szekcióelőadások közül az egyik legnagyobb sikert Dr. Boda György (egyetemi docens, Budapesti Corvinus Egyetem) provokatív kérdésfeltevéssel induló prezentációja aratta. Azt a kérdést fejtegette, hogy „Szuper tudásgazdaság vagyunk-e?” Szerinte nem, és a gazdaságunk termelési szerkezete nem is ebbe az irányba visz. Előbb-utóbb már az összeszereléshez sem fogunk kelleni!
Dr. Balogh Anikó (oktatási rektorhelyettes, Wekerle Sándor Üzleti Főiskola) az ingyenes internetes kurzusok egyetemi alkalmazásának pozitív tapasztalatairól számolt be. Részletesen beszámolt az eredményekről, arról, hogy a különböző generációk mennyire másképp viszonyultak a lehetőséghez. Számomra azonban a fő üzenet azonban az volt, hogy a felsőoktatásban kezd megjelenni az az attitűd, hogy nem az a fontos, hogy az oktató legyen az egyedüli tudásforrás, hanem az, hogy a hallgató a legjobb tudáshoz férhessen hozzá. szerintem, ez a jövő.
A sok érdekes délutáni előadásból (a két szekció közül, értelemszerűen csak az egyiket tudtam követni) még a Miutcánk.hu (Janotyik Éva – Szabó Dávid) volt kifejezetten emlékezetes. 1,5 év alatt felépítettek egy közösséget, amihez már 36 000 felhasználó csatlakozott. Az ötlet lényege, hogy területi alapon hozzák össze az embereket, hogy fizikailag is megoszthassák egymással fölösleges eszközeik kapacitását, és a földrajzi közelséget kihasználva építsenek közösségeket.
A konferencia tematikájába nagyon illeszkedett az én előadásom is. Az Okos Vállalkozás koncepciójának a lényege szintén a megosztás: a KKV szektor szereplőinek építünk a tudásmenedzsment tudás (:)) megosztására alkalmas „piacteret”, a több tudást olcsóbban gondolat jegyében.
Az elhangzott prezentációm anyaga:
