Beszámoló a március 22-i TM Műhelyről
TM tudásközösségünk legutóbbi találkozóján a tudásmenedzsment (TM) egyik fókusztémája került napirendre; hogyan kezeljük az idősödő munkatársak tudását? Programunk gerincét a meghívott előadóink prezentációi adták, de jutott idő a felvetett gondolatok kiscsoportos megbeszélésére is. A „kormenedzsment” problematikájától indítva, eljutottunk a konkrét megoldások bemutatásáig nagyvállalati (Paksi Atomerőmű, Rába) és KKV példákon keresztül.
Pár évtizeddel ezelőtt az öregedő munkaerő tudásvesztése a bizonyos üzletágak (pl. atomenergetika, televíziózás…) speciális problémájaként jelent meg, és adott jelentős lökést a tudásmenedzsment fejlődésének. Azóta egyre komplexebben értelmezzük ezt a kérdéskört. A társadalom öregedésének kezelése a jövő egyik legnagyobb kihívásává vált. Ma már nem csak azzal kell foglalkoznunk, hogy hogyan csökkentsük a nyugdíj előtt álló generációk tudásának elvesztésével járó kockázatot, sokkal átfogóbban kell kezelnünk a kérdéskört.
Bevezető előadásomban igyekeztem áttekinteni a „kormenedzsment” legizgalmasabb kérdéseit:
- Demográfiai változások hatása
- Generációk együttműködése
- Paradigmaváltás az 50+ munkaerővel kapcsolatban
- Munkaképesség változása
- Életkornak megfelelő foglalkoztatás
Természetesen, felvázoltam a tudásmenedzsment jelenlegi gyakorlatát is, ahogy a szakma ma kezeli a tudásvesztés kockázatát.
Pásztory Zoltán 7 évig dolgozott csoportvezetőként a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ, IAEA) TM csapatában, és annak idején jelentős szerepet játszott abban, hogy a Paksi Atomerőműben is tudatosabban kezdtek foglalkozni a tudásgazdálkodással.
A kedvünkért átruccant Bécsből, hogy bemutassa, hogy az atomenergetika biztonságos felhasználásában milyen fontos szerepe van a tudásmenedzsmentnek, és mit tesz az ENSZ erre szakosodott szervezete a TM jógyakorlatok terjesztése érdekében.
A paksi tudásmenedzsment főszakértő akadályoztatása miatt, vállalta, hogy bemutatja az Atomerőmű ebben a témában tett erőfeszítéseit. Nem csak volt paksiként ismeri az ott folyó munkát, de a NAÜ munkatársaként is folyamatosan támogatta a TM projekt munkáját. (Sajnos, az MVM kommunikációs policy-ja miatt, a prezentáció erre vonatkozó részét nem tehetjük közkinccsé.)
Dr. Bencsik Andrea (Széchenyi István Egyetem) a RÁBA „Mester program” bemutatásával szemléltette, hogy milyen módon lehet kezelni ezt a hatalmas kihívást. Felvázolta nekünk a probléma hátterét, és bemutatta annak a speciális mentor programnak a működését, amit a RÁBA kidolgozott, és eredményesen alkalmaz a mai napig. Kiemelte a szervezeti kultúra hatását, és elemezte a fenntartható működés elveit is.
Salzmann Zoltán a kormenedzsment egy speciális változatáról beszélt; Milyen kérdéseket vet fel a vállalkozók utódlása? A rendszerváltás vállalkozó generációjának nagy része közelít a nyugdíj korhatárhoz. Zoltán bemutatta, hogy az utódlás egyszeri, megismételhetetlen folyamatában mire kell ügyelni, mik lehetnek a siker zálogai vagy a kudarc okai.
Az előadások után, forgó színpad-szerű módszerrel vitattuk meg a felvetett gondolatokat az előadókkal.
A záró körben került sor a Restart-Up közösségi program bemutatására is. Müller Helga a kezdeményezés egyik kulcsembere ismertette röviden, hogy milyen elképzeléseik vannak a 45 év feletti munkavállalók (álláskeresők) helyzetének megkönnyítése érdekében. (Érdemes körül nézni a program honlapján: http://restart-up.hu/)
Ezúton is köszönjük az OTP Bank vendégszeretetét. A műhely szakmai színvonala, hangulata, a részvevők visszajelzései pozitív megerősítést adtak; érdemes folytatnunk a TM tudás és kultúra terjesztéséért tett erőfeszítéseinket.
Találkozunk a következő TM Műhelyen, amelynek témája a tudásközösségek, szakmai közösségek lesznek. Többek között megismerhetjük a vendéglátó Robert Bosch Kft. szakmai közösségek építésében elért sikereit is!
