A digitális képzési rendszerek aktualitásai

A 90-es években hatalmas várakozás előzte meg az e-learning/eLearning piacra lépését. A nagy bumm után (2000) komoly visszaesés következett be. A digitalizált oktatási forma megítélése ma is igencsak ellentmondásos. Az egyértelmű előnyei ellenére még csak a szervezetek kb. 50%-a használja a képzésben. Van, ahol nélkülözhetetlennek tartják, de sok helyütt utálják, hallani sem akarnak róla.

Mi lehet az oka a lassú terjedésnek? Hogyan lehetne kihasználni a benne rejlő lehetőségeket?

Mit is értünk eLearning alatt?

Mivel írásomban a gyakorlati oldalra szeretnék fókuszálni, nem szeretnék hosszasan foglalkozni az értelmezéssel. Egy általam elfogadott meghatározással definiálom a fogalmat:

„…az „eLearning” a képzések-továbbképzések azon formája, ahol

a képzési-, tudás-átadási, tanulási folyamatot digitális eszközpark segíti (tartalom és segédletek tárolása, visszakeresése, megjelenítése, továbbítása, visszacsatolása);
magában foglalja továbbá még a saját (belső), vagy publikus hálózaton elérhető, nyitott képzési forma és keretrendszer, amely tértől és időtől függetlenül teszi lehetővé a tanuló (fiatal, vagy felnőtt) számára a tanulási folyamat hatékony megszervezését, a tutor-tanuló kommunikációt és visszacsatolást.”

Miért vált ki ellenállást?

Ha a célokat nem tisztázzuk…
A kezdetekben sok helyen találkoztam azzal az elképzeléssel, hogy minden tudáselemet digitális tananyagba kell beletenni, és ezzel megoldjuk a szervezet tudásgazdálkodását.
Ma sem teljesen tisztázott, hogy milyen tudástartalmak átadására alkalmas igazán az eLearning, és mire egyáltalán nem.
Általában a szervezet érdeke mentén alakítják ki a digitális képzési rendszereket. Fő szempont a gazdaságosabb, egyszerűbb működtetés, és csak másodlagos a felhasználók (dolgozók) igénye, elvárásai.
A konkrét oktatási célok sem mindig tisztázottak. Lehet tudásátadásra és ellenőrzésre (minősítésre) is alkalmazni, de van, ahol egyszerűen a kötelező oktatások „kipipálására”, nyilvántartására használják (pl. munka- és tűzvédelmi oktatás).
Drága a tananyag készítés!
Valóban, lehet borzasztó magas költséggel is előállítani eLearning tananyagot. Egy multimédiás anyag profi színészekkel, nagy stábbal, tényleg rengeteg pénzbe kerülhet. A kérdés, hogy valóban szükség van-e erre a minőségre?
Ha a profi (külsős) tananyag készítőket kérdezzük, akkor biztosan igen a válasz. De hát nekik ez a termékük, természetes, hogy csúcsteljesítményre törekszenek (és indokolni is tudják, hogy ez kell).
Az oktatási célok, a tartalom jellege, mélysége, a célcsoport jellemzői alapján kell meghatározni a szükséges minőséget, ami a költségeket is alapvetően meghatározza.
Szervezés, technikai követelmények
Az oktatási keretrendszerek felépítése, működtetése költséget, szakértelmet igényel. Ma már azonban egyre jobban hozzáférhetők a szabad forráskódú, ingyenes alkalmazások, amik kezelése könnyen elsajátítható. Egy fontos gátat jelentett sokáig az IT infrastruktúra is, aki nem rendelkezik megfelelő hozzáféréssel, nem tudja használni a rendszert. A fejlődés abba az irányba megy azonban, hogy a tudástartalmak már egyre inkább elérhetők legyenek mobil eszközökről is, ami sok szempontból nagy könnyebbséget jelent.
Elszigetelten nincs valódi hatása
Nem nagyon lehet olyan eLearning tananyagot készíteni, ami önmagában képes biztosítani a szükséges tudást. Egy nagy lépés volt a „blended learning” megjelenése, ahol már kombináltan alkalmazzák a személyes és digitális oktatási formákat.
Az igazi megoldást azonban az jelenti, ha az értéktermelő folyamatok tudásigényéből kiindulva, a szervezeti tudásmenedzsment rendszer (TMR) részeként szolgálnak majd a digitális képzési anyagok.

A tananyag készítés misztikuma

Alapvető kérdés, hogy kivel készíttessük a digitális tudástartalmakat? A külsős drága (lehet), a belsős tudásgazdák pedig nem értenek a tananyag készítéshez, és gyakran a motivációjuk is kérdéses. A trend az, hogy a szervezetek 75%-a belső erőkkel oldja meg ezt a feladatot. Ebben segít a követelmények optimalizálása és a belsős munkatársak didaktikai kompetenciájának fejlesztése.

Milyen is a jó “tananyag”?

A tudásmenedzsment iránt elkötelezett tanácsadóként inkább szeretjük a tudástartalom elnevezést, mint a” tananyag”.

Ezzel együtt érdemes összefoglalni a követelményeket:

Használható tudást ad.
Felhasználó barát (szívesen használják)
Moduláris: értelmes tudásegységekre bontott
Saját időbeosztás szerint használható.
Megbízható tartalom (valid)
Nem a nyomtatott anyag digitális változata (?)

Ma még a tananyagok többsége a szellemi dolgozóknak készül, de egyre inkább előtérbe kerül a fizikai dolgozók tudásszükségletének kielégítése!

A tartalom is alapvetően meghatározza az anyag minőségi követelményeit: Nem mindegy, hogy úgynevezett háttér tudást vagy közvetlenül felhasználható instrukciókat akarunk-e közölni (pl. egy szerelési útmutató vagy étel recept)

Mi hozhat előrelépést?

Nehéz elképzelni, hogy az egyre digitalizáltabbá váló világban el lehet kerülni az eLearning alkalmazását. (A Lisszaboni stratégia és a Nemzeti infokommunikációs stratégia is ebbe az irányba mutat.) Ha nincs értelem az ellenállásnak, akkor érdemes jól csinálni!

Meg kell találni az eLearning helyét a szervezet tudásmenedzsment rendszerében. A céloknak, a felhasználók szükségleteinek megfelelő tartalmakat kell előállítani a felhasználást segítő formában (se túl bonyolított, se túl egyszerű anyagok).
Ki kell alakítani a tananyag (tudástartalom) készítését és felhasználást segítő motivációs struktúrát! El kell dönteni, hogy milyen tartalmakat teszünk kötelezővé vagy csupán választhatóvá.
Alkalmazkodni kell a kor trendjeihez: blended learning, interaktív tartalmak, gamification, automatizált képzési rendszerek…