Az egyetemen kezdődött. Műegyetemistaként, az első két év ijedtsége után, rengeteg dologgal foglalkoztam egyszerre. Intenzíven sportoltam: versenyszerűen kézilabdáztam, volt kispályás focicsapatunk a kari és egyetemi bajnokságban, Óbudán is indultunk egy villanyfényes bajnokságon, felvételire készítettem fel a bátyámat matek-fizikából, az unokaöcsémet pedig érettségire ugyanezekből a tárgyakból. Aktívan részt vettem az egyetemi közéletben kollégiumi és (talán most már le szabad írni) KISZ vezetőként. Állandó barátnőm volt, és időnként a tanulással is kellett foglalkoznom.
Rájöttem azonban, hogy minél több elfoglaltságom van, annál jobban bánok az időmmel. Hamar rászoktam, hogy írásban rögzítsem azt, amit nem akarok elfelejteni. Naptár nélkül nem is tudtam volna létezni. Ha pl. nem írtam fel magamnak, hogy el kell menni vacsorát vásárolni, aznap éhesen kerültem ágyba.
Ellenpéldaként említhetném Sanyát, a gimnáziumi osztálytársamat, akivel együtt jöttünk a BME-re. Neki a tanulás mellett szinte semmilyen más teendője nem volt (kivéve, hogy a focicsapatunk kapusa volt), mégis, a kiváló képességei ellenére, az első év után itt hagyta az egyetemet, mert szétfolyt kezéből az ideje.
A helyzet tovább fokozódott, amikor az Ezres Kollégium első számú diákvezetőjének választottak. Akkoriban ez igen intenzív tevékenységnek számított (ha komolyan vette az ember, márpedig én nagyon beleálltam a feladatba).
A hónom alá nyúlt azonban Bödök Charlie, az akkori kollégium igazgató, aki valódi mentorként támogatta a falusi gyerek fejlődését. Ő tanított meg arra, hogy minden napra készítsek egy listát a tennivalóimról, és rászoktatott arra is, hogy a hosszabb távú feladatokat is beillesszem a napjaimba. Elkezdtem önfejlesztő könyveket és komolyabb folyóiratokat olvasni (a Népsport mellett).
Fiatal tanársegéd koromban sem vettem vissza a tempóból. Mellékállásban kollégiumi nevelőtanár voltam, posztgraduális képzésre jártam, elkezdtem házat építeni, és oroszlánrészt vállaltam a BME Management Szakkollégium megalapításában.
És ekkor jött egy igazi fordulópont az életemben.
Meghívást kaptam egy fél napos időgazdálkodás tréning bemutatóra. A dán TMI trénere mutatta be a filozófiájukat és azt a gyűrűs mappát, ami segített az elfoglalt menedzserek idejének és információinak a strukturálásában.
Szinte megrészegültem a programon. Úgy tértem haza, hogy „ez az, amire nekem mindig is szükségem volt”! Nagyon vártam, hogy elinduljon Magyarországon a képzés, és a teljes tréningen részt vehessek. Az indulás azonban egyre késett. Így aztán a saját kezembe vettem a sorsomat. Vásároltam egy gyűrűs mappát, és a megismert elvek alapján, saját kezűleg készítettem el az első menedzser naptáramat. Kartonból vágtam ki az elválasztó lapokat, és kezdetleges sablonokat készítettem a feljegyzéseimnek. A design alig volt vállalható, de kitűnően működött, sokat segített a személyes hatékonyságom javításában.
A sors aztán újra lendített egy nagyot az időgazdálkodás trénerré válásomon. Barátaimon keresztül megismerkedtem egy osztrák trénerrel, és megalapítottuk az Időbank-Dieter Langenecker International névre keresztelt vállalkozásunkat.
Tanulságos volt, ahogy megtanultam a programot, és elindultam a tréneri pályámon, de ez egy külön történet.
Gyulay Tibor
az első magyar időgazdálkodás tréner
Ha nem Idő- és tudásgazdálkodás hírlevelünkben találtál a cikkre, de még olvasnál hasonlókat tőlünk és szeretnél értesítéseket kapni időgazdálkodás témájú programjainkról, könnyedén feliratkozhatsz egy perc alatt az alábbi linkre kattintva.
Ha Te is megjelentetnéd gondolataidat blogunkon, küldd el ötletedet a szabo.marton@kmexpert.hu e-mail címre!
