TM Műhely a tudásközösségekről, szakmai közösségekről
Tartottunk egy „meta műhelyt”; TM tudásközösségünk legutóbbi összejövetelén (május 4.) ugyanis éppen a közösségi tudásmegosztás került a terítékre. Egy rövid fogalmi felvezetés után részletesen megismerkedhettünk a házigazda Robert Bosch Kft. szakmai közösség építési törekvéseivel, eredményeivel és kihívásaival. Egy nyitott tudásmegosztó közösség működését is megismerhettük a JAM tapasztalatai alapján.
A világban egyre nagyobb tudás halmozódik fel, nagy a tétje annak, hogy milyen mértékben tudunk hozzáférni ehhez a gyakorlatilag végtelen kincshez. Elvileg egyedül is meg tudunk szerezni minden szükséges tudást, de gyakorlatilag ehhez végtelen időre lenne szükségünk. Ha csupán a saját tapasztalatainkra támaszkodnánk a tanulásban, nem csak az idő korláttal kellene szembe néznünk, de bizonyos esetekben a kockázat is igencsak megnőne (pl. jobb, ha olvasunk arról, hogy nem jó kilépni egy száguldó kamion elé az úttestre, és nem saját tapasztalatokból szűrünk le következtetést).
A tudásforrás megbízhatóságának kérdései, a közös tudásszerzés élménye és a tudásmegosztásra való késztetésünk is abba az irányba terel bennünket, hogy vegyünk részt a tudáscsere valamilyen közösségi, hálózatos formájában.
Gondolatébresztő előadásomban bemutattam a közösségi tudásmegosztás szintjeit, beszéltem a téma múltjáról, jelenéről, a közösségi szerepekről. A Siemensnél alkalmazott modell mindenki sokat tanulhat, és az általuk alkalmazott közösségi platform működése is példaértékű.
Saját tanácsadói praxisunkból a Magyar Televízió példáján keresztül mutattam meg, hogy a tudásközösségek működéséből mit profitálhat egy szervezet.
A Robert Bosch Kft. tapasztalatai a szakmai közösségekkel
Zsadányi Rita tudásmenedzsment koordinátor 1,5 éve foglalkozik intenzíven a cég szakmai közösségeinek támogatásával.
A Bosch budapesti telephelyén nagyon komoly kutatási tevékenység folyik (pl. elektromos autó, önjáró autó). A folyamatosan bővülő mérnök csapat (jelenleg kb. 2000 fő) tudásának fejlesztésében nagy szerepe van a szakmai közösségeknek. Az egyénnek és a szervezetnek is komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy minél többen bekapcsolódjanak ebbe a tudásmegosztási formába.
Náluk is a megszokott szerepek alakultak ki a közösségekben: A szponzor adja a kereteket, a vezető fogja össze a működést. A kislétszámú mag nélkül nem működik a CoP (Community of Practice). A periférikus részvevők motiválása fontos, mivel ők még nem döntötték el, hogy melyik közösséghez csatlakoznak (hol kapnak többet?). A szakértői szerep is kulcs. Arra azonban rájöttek, hogy a téma szakértőjének és a csoport koordinátorának nem kell ugyanannak a személynek lenni. A koordinátor szervezési, módszertani segítséget ad a közösségeknek. A külsők/hallgatók alkalmilag kapcsolódnak a közösségek munkájába, amikor az érdeklődésüket felkeltő programmal találkoznak.
Sokféle tudásmegosztási formát használnak: Leginkább a személyes találkozókat preferálják. Rendelkezésre állnak levelező listák, aminek segítségével meg tudják szólítani a hasonló érdeklődésű munkatársakat. Izgalmas kezdeményezés a Knowledge day, ahol a szakmai közösségek meg tudják mutatni magukat a szervezetnek. Rendelkezésre állnak online platformok. A TM koordinátor rendszeresen látogatja az osztályokat, hogy egy „roadshow” keretében népszerűsítse a szakmai közösségeket. Pár órás rendezvények, un. A belső újságban jelennek meg interjúk a szakértőkkel. Fontos elvárás a szervezet részéről, hogy a szakmai közösségek vegyenek részt a napi projektmunka támogatásában is.
Rita bemutatta a közösségek létrehozásának jól kidolgozott lépéssorát, és beavatott minket a működtetés nehézségeibe is:
- Idő- és kapacitás hiány; havi 8-16 óra az ajánlás az aktív tagok felé
- Céljuk, hogy kézzelfogható eredményeket is definiáljanak maguknak a közösségek
- Szeretnék megoldani a közösségek tevékenységének és eredményeinek mérését.
- Nem könnyű a közösségi tanulási aktivitás motiválása sem; keresik a módokat a belépés és aktív részvétel ösztönzésére.
- A közösségek életciklusa is kihívást jelent; ideális élettartam, megszűnés, újak alakítása…
A befektetett munka nem volt hiába való. A Bosch komoly eredményeket tud felmutatni a szakmai közösségek rendszerének fejlesztésében:
- 15 közösségük igazán aktív (35-ből)
- 120 főt mozgat meg ez a tanulási mód (a „célcsoport” 5%-a)
- Könnyen alakulnak új közösségek,
- A kezdeményezések „bottom up”, azaz alulról jövő kezdeményezésre jönnek létre.
- Sikerült a kulcskompetenciákkal rendelkező munkatársak bevonása.
- Megfelelően tudják támogatni, motiválni a működő csapatokat.
„A HR tudáspiaca és egy üveg lekvár”
A tudásmegosztás két elterjedt formáját igyekezett kombinálni; a tudásközösségekben látott olyan lehetőséget, amikor mély tartalmakat élvezetes formában tudunk átadni egymásnak (a gyakran tapasztalt mély, de unalmas vagy élvezetes, de sekélyes gyakorlat helyett).
6 éve indította a JAM-et. Egy 300-as címlistára küldött információ csomaggal indultak. Felkérést kaptak képzések megtartására, weboldalt indítottak, ezen elkezdtek blogolni, majd elindultak a személyes találkozók is.
Manapság évente kb. 10 JAM reggelit tartanak, amiknek a központi témája az EMBER és minden, ami ehhez az üzleti világban kapcsolható. Az interaktivitást fontosnak tartják, ezért 20-30 főnél nincsenek többen egy-egy összejövetelen. Reggelivel kezdenek, egy témát kompletten körbejárnak, meghívott előadók segítségével. Tudásmegosztás fókuszúak –> a programjaikon értékesíteni nem lehet. Fix helyszínen tartják az összejöveteleiket.
Amit Andrea fontosnak tart egy ilyen közösség fenntartható működtetésében:
- A közös cél a legfontosabb. Olyan embereket fognak össze, akik tenni akarnak a fejlődésükért, és van közös érdeklődési területük.
- Szenvedély kell a működtetéshez. (A téma és a közösség iránti elköteleződés.)
- Kulcs, hogy legyen egy összefogó ember (megjegyzés: én „bajnoknak” hívom), aki nem fárad el, ő a fix pont, és képes újra meg újra feltölteni az energia készletét. Nélküle halálra van ítélve a kezdeményezés.
Andrea elmondta még, hogy igencsak el lehet fáradni ebben a feladatban. Frissíteni kell a formát is, hogy kilépjünk a megszokásból. Ők például bevezették a „vendég házigazda” szerepet, aki időnként leveszi a terhet a főszervező válláról.
A mi műhelyünk most is csoportmunkával zárult, amire már elég kevés időnk jutott. Így abban maradtunk a részvevőkkel, hogy „házi feladatként”, mindenki küld kiegészítő javaslatokat a két megfogalmazott kérdéshez:
- Hogyan mérjük a közösségek tevékenységét, illetve magát a tudást?
- Mivel motiválhatjuk a szakmai közösségek részvevőit?
Ezekben a felvetésekben mindenkinek a véleményére kíváncsiak vagyunk –> Téged is kérlek,
Kedves Olvasó, oszd meg velünk a gondolataidat!
(Hozzászólásként ehhez az íráshoz, vagy külön levélben is megteheted.)
A befutott gondolatok összegzése után, egy külön írásban meg fogjuk osztani a csoportmunka eredményeit is.
