Gondolatok a Paksi Atomerőmű TM szakmai délutánja kapcsán
Az Atomerőmű május eleji szakmai délutánján több más tudásmenedzsment témakör mellett a kommunikáció és TM kapcsolata is megvitatásra került. Dr. Kovács Antal kommunikációs igazgató vitaindító gondolatai és azt követő beszélgetés is igazolta, hogy a szervezet tudásgazdálkodásában milyen nagy szerepe van a formális és informális kommunikációnak. Közvetlenül és közvetve is befolyásolja a tudásmegosztás minőségét.
Az erőmű vezetése felismerte a belső és kifelé irányuló kommunikáció jelentőségét a szervezet életében. Annak minősége kihat a teljesítményre, a biztonságra és a szervezet társadalmi megítélésére is.
Az igazgató példaként hozta fel annak a felmérésnek az eredményét, ami a válsághelyzetben lévő szervezetek kommunikációs magatartását vizsgálta. Az eredmények azt mutatták, hogy a túlélőknél jobb volt a személyes kommunikáció és a vállalati tudat, a veszteseknél inkább a személytelen kommunikáció (e-mail) volt a jellemző, ami rosszabb eredményeket hozott a túlélés vonatkozásában.
A bevezetőben szoba került a kommunikáció tudásmenedzsmentben betöltött szerepe is.
Az üzemidő hosszabbítás és az új blokkok megépítése miatt még hosszú ideig szükség lesz az elmúlt évtizedekben felhalmozott tudásra. Létfontosságú, hogy olyan munkahelyi légkör alakuljon ki, ahol a munkatársak szívesen adják át tudásukat és osztják meg tapasztalataikat egymással. A tudáskultúra része, hogy a munkatársakban, a formális információs csatornák használata mellett, milyen belső elkötelezettség alakul ki a kötelezőn túli tudásmegosztásra. Ennek a hozzáállásnak a formálásában nagy szerepe van a szervezeti kommunikációnak. Ezt nevezhetjük a kommunikáció közvetlen hatásának a tudásmenedzsmentre.
A közvetlen szerep talán még ennél is meghatározóbb: a tudásmegosztás jelentős része a közvetlen személyközi kommunikációs csatornákon zajlik. Volt is olyan időszaka a TM történelmi fejlődésének, amikor a tudásmenedzsmentet alapvetően kommunikációs feladatnak tekintették, mondván; ha az emberek közötti tudáscsere rendben van, nagy baj már nem lehet. Bebizonyosodott, hogy ez a túlzó leegyszerűsítés nem vezet eredményre, de az biztos, hogy egy fejlett TMR-ben (tudásmenedzsment rendszerben) nagyon oda kell figyelni a közvetlen tudáscsere minőségére. Ki kell alakítani a megfelelő fórumokat, biztosítani kell feltételeket (tér, idő, eszközök), és fejleszteni kell a szereplők kompetenciáit (személyes készségek, moderátorok módszertani felkészültsége, eszközök használata…)
Mi a jelentősége, hogy felismerjük a kommunikáció közvetett és közvetlen szerepét a tudásmenedzsmentben?
Ha a tudásmenedzsment terület gazdái rájönnek, hogy milyen fontos a minőségi kommunikáció, és a kommunikáció felelősei felismerik, hogy az egyik legfontosabb feladatuk a hatékony tudásátadás támogatása, a két terület összefogásával nagyot léphet előre a szervezet tudásmenedzsmentjének hatékonysága!