A BGF zalaegerszegi tagozata kísérleti jelleggel elindította duális képzési programját. A tapasztalatok igen vegyesek, de a tanulságokat érdemes megszívlelni!
A tudásmegosztás gyakorlatáról sokat és sokszor beszélünk, de elsősorban a vállalaton belüli lehetőségeket szoktuk górcső alá venni. Ez alkalommal az oktatás szempontjából szükséges közelíteni a kérdést. Az oktatás hagyományos tudásátadási módszer, mely tekintettel az Y generáció utolsó éveire, és a Z generáció megjelenésére a felsőoktatásban, nem szolgálja a fiatalok tudásszerzését a hagyományos formában. A felsőoktatásba bekerülő fiatalok egyszerre vannak jelen mindenütt, és egyidejűleg akarnak elérni mindent, akkor és ott, amikor az igényük felmerül. Türelmetlenek, és a folyamatos on-line jelenlét más módszereket, eszközöket, magatartást igényel az oktatóktól is. Bár a kapcsolataik személytelenek, mégis mindig pontosan tudják, követik az ismerősök történéseit. Így a tudásmegosztás számukra mást jelent, más megközelítést és gyakorlatot igényel.
A hagyományos oktatásban a szóbeli és írásbeli kommunikáció jellemző, melyet a duális képzésben résztvevő hallgatók az oktatási intézmény mentor pedagógusának segítségével gyakorolnak, célzottan a speciális oktatási formával kapcsolatos információk megszerzése, tudásmegosztása érdekében. Az egyéb oktatási, tudásmegosztási lehetőségek, mint a szerepjáték, csapatmunka, bemutatás, kevésbé gyakran használt módszerek, és csak az oktatói támogatás segítségével tapasztalhatók meg.
Ugyanakkor a felsorolt lehetőségek egy munkahelyi környezetben azonnal és élményszerűen tapasztalhatók meg a hallgatók számára, tehát az ő elvárásaikhoz, világlátásukhoz, mindennapi szükségleteikhez sokkal közelebb álló megoldást jelentenek. Ezt a munkahelyi mentor segítségével tapasztalhatják meg.
A felemlegetett szóbeli és írásbeli kommunikáció, mint tudásmegosztási lehetőség, addig amíg a hallgató a befogadó szerepét tölti be, passzív megoldás, mely nem hozza lázba a fiatalokat. Amikor az adó fél szerepét töltik be, átváltanak aktív tanulóba, de ma már ez sem a leginkább hatékony megoldás számukra. Az oktatási intézményben megtapasztalt egyéb tanulási, tudásszerzési, -megosztási lehetőségek hiába jelentenek aktív bevonódást, kevéssé rögzült és nem feltétlenül hosszú távon is maradandó élményt nyújtó megoldások. A csapatmunka sokszor visszaminősül individuálissá, mert a feladat kiírást és annak megoldásához szükséges teendőket on-line megosztják, de a tényleges munka individuális marad.
Mindezeket a tudásmegosztó, tudásszerző lehetőségeket a hallgatók a munkahelyi környezetben saját tapasztalatukon át élik meg, valós bevonódás és élmény realizálódik, melynek eredményeként az igényeikhez, elvárásaikhoz sokkal közelebb álló tudásmegosztásban van részük. Teljesül a most azonnal, megélni, megtapasztalni elvárás. Ugyanakkor nem szabad elfelejtkezni azokról a problémákról, melyek a döntésképtelenség, felelősségvállalás, előrelátás, stb. hiánya miatt jelentkeznek. Az a kérdés is megfogalmazódik, hogy a fordított mentorálás lehetősége milyen szinten és hogyan érvényesül.
Azt mondhatjuk tehát, hogy a duális forma önmagában sokkal elfogadhatóbb tudásszerzés-megosztást jelent a fiatalok számára, mint a hagyományos oktatási módszerek.
A duális képzés tudásmegosztási plattformjai a Probst-féle TM modell lépéseibe az ábrán látható pontokon építhető be, melyek közül a tudásmegosztás lehetőségeire fókuszál az előadás. Ennek a megoldási lehetőségei számos formában képzelhetők el, de valós tapasztalatok,- pro és contra – csak csekély mértékben érhetők tetten. Ezen tapasztalatokból egy rövid időre visszanyúló megoldást mutatok be a következőkben, mely a BGF zalaegerszegi Gazdálkodási Karán egy pilot program keretei között indult el a tavalyi év szeptemberében. Így a tapasztalatok a hamarosan befejeződő első évről szólnak.
A program indításakor alapvető tudásmegosztó eszköz a kézikönyv,
mely a hallgatók számára a legfontosabb tudnivalókat, feladatokat foglalja
magában. Ehhez kapcsolódnak a kiadott feladatok, azokról készült beadandó feladatok,
beszámolók, melyek bár ugyancsak elsősorban szóbeli és írásbeli kommunikációt
jelentenek, de valós tapasztalatokhoz, élményekhez kötődnek.
Az általános feladatokhoz szükséges tudásszerzés, tudásmegosztás során explicit tudás elemek kerülnek előtérbe, mind a megszerzés, mind az átadás alkalmával. Kommunikálható, leírható, olvasható tudásszerzés zajlik.
A gyakorlati jellegű feladatok, melyek már igénylik nem csak a kérdés-válasz, dokumentum olvasás megoldásokat, hanem a megtapasztalás, kipróbálás, megélés élményeit is, az explicit tudáson túl, tacit elemeket is magukban foglalnak, ellesett gyakorlatok, viselkedés, megoldások, stb. formájában. Ezt a tudásszerzés – átadás formát a munkahelyi környezetben a mentor támogatása segítségével kapják meg a hallgatók.
Némileg leegyszerűsítve a helyzetet azt mondhatjuk, hogy a hallgatók az oktatási intézményben túlnyomóan passzív tanulás formájában elsősorban az explicit tudás megszerzésére kapnak lehetőséget.
A munkahelyi környezetben az explicit tudás mellett sokkal nagyobb mértékben nyílik lehetőség tacit tudás elemek megszerzésére, mely köztudottan a mélyebb ismeretszerzés, rögzülés, könnyebb használhatóság lehetőségét teremtik meg.
A kezdeti tapasztalatok a hallgatói beszámolók alapján vegyesek. Mivel nem elsősorban mérnöki munkáról van szó,és az érintett vállalatok a KKV kategóriába tartoznak, a munka nem mindig és nem feltétlenül szakmai feladatokat jelent. Vannak pozitív és negatív visszajelzések egyaránt. A cégek is most tanulják ezt a szerepet, a nagy terhelés miatt sokszor nincs idejük foglalkozni a fiatalokkal, és nem tudnak értelmes munkát adni számukra. A felsőoktatási intézmények mentor pedagógusai egyensúlyoznak a hallgatók és a cégek között, a helyzet nem egyértelmű.
A legfrissebb tapasztalatok a visszajelzések alapján a táblázatban láthatók, mely egyértelműen jelzi, hogy a pozitívumok mellett sok probléma van még. Kétségtelen, hogy fontos a duális képzés bevezetése, nagyon sok olyan lehetőséget hordoz, mely a mai fiatal nemzedék (Y és Z) elvárásaihoz közel álló tudásmegosztás, tanulási lehetőséget jelent. Elbizakodottnak lenni, túlértékelni a helyzetet azonban nem szabad. Ne csak a nagy vállalatok és a mérnök képzés perspektívájából nézzük a helyzetet.
A tanulság, hogy fel kell készülni minden szereplőnek, a képzésben a vállalatok kulcs szereplők, és őket fel kell készíteni erre a feladatra. Nem csak szakmailag, hanem emberileg és minden egyéb szempontból is. Azt is tudomásul kell venni, hogy a fiatalok számára hasznos oktatási, tudásmegosztási forma nem azonos a hagyományos megoldásokkal. A duális képzés beillesztése a hagyományos oktatási formába további kihívást jelent, a megváltozott tudásmegosztási megoldások odafigyelés, problémamegoldást jelentenek mind a hallgató-hallgató, mind a hallgató-oktató viszonyban. A feladathoz valamennyi szereplőnek fel kell nőnie.
